Olyan nehéz kérdés, amikor március elseje közeledtével mindennap egyre közelebb kerülünk a döntés kényszeréhez: mit akarok tanulni, hol tegyem ezt, milyen sorrendbe írjam be az iskolákat? Kész katasztrófa! Az idő pedig egyre csak szorít. Ne higgyétek, hogy ez csak számotokra ilyen súlyos döntés! Számtalan középiskolás átesett már ezen. Ki több, ki kevesebb sikerrel. És hogy mennyire válik valósággá az elképzelésed, hogy végül milyen mederbe terelődik az életed, az nagyon sok mindentől függ. De hogy megkönnyítsem kicsit a döntést, megkérdeztem néhány hallgatót – aki már bent van főiskolán, egyetemen –, hogyan döntött annak idején, mi segített neki a döntésben, mennyire találta meg számításait, és mik a tervei a jövőt illetően.

Rita (ELTE-PPK)
Negyedéves vagyok az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán, ami tulajdonképpen ma már, az integráció következtében, a Pedagógiai és Pszichológiai Karhoz tartozik. Ez a gyakorlatban nem sok változást hozott, ugyanis a tanárképzés megmaradt különálló résznek, még mindig főiskolai karnak számít, azaz főiskolai, és nem egyetemi diplomát kapunk. Már a gimnázium harmadik osztályában kitaláltam, hogy magyar-művelődésszervező szakon szeretnék tanulni. A magyar érdekelt a legjobban. Mellé pedig egy olyan szakot kerestem, ami a kultúra felé irányul. Akkor nem tudtam pontosan, mit akarok csinálni. Azt gondoltam, hogy a művelődésszervező szakkal majd megyek valamire, a magyar pedig a hobbim marad. Több helyre jelentkeztem, így például magyar-kommunikáció szakra a Pázmányon, és a magyar-művelődésszervező szakra Szegeden. Elsősorban Szegedre akartam járni, mert nagyon jókat hallottam az ottani magyar-művelődésszervező szakról. Ezenkívül a középiskolai tanáraim is nagyon sok energiát fordítottak arra, hogy informáljanak minket. Meg a felvételi tájékoztatóból is le lehet szűrni dolgokat. Végül felvettek Szegedre, ahol tényleg nagyon kemény képzés volt, nem olyan, mint itt. Pár hónap múlva azonban családi okok miatt fel kellett jönnöm Budapestre. A fővárosban azért választottam pont az ELTE-t, mert sehol máshol nem létezett ez a szakpár, csak a tanárképzőn. A Pázmányra pedig azért nem mentem, mert a felvételi alatt nagyon rossz volt ott a légkör.
A magyar szak visszaigazolta az elvárásokat. Maga a tanárképzés nagyon tetszik, pluszt adott nekem, és hatalmas élmény volt tanítani. Nem akartam tanár lenni, de megjött a kedvem hozzá. Nagyon jó volt a gyerekek között, csak szerintem ez nem az a kor, nem az a helyzet, amikor én bele szeretném ásni magam a tanári szakmába. A művelődésszervező része, az egy hatalmas csalódás. Még a körvonalakat sem vázolta fel ez az iskola. Amiket pedig a Felvételi Tájékoztatóban ígértek - például a szakképzésekről, vagy a végzettséget igazoló papírról -, az nem igaz. Az ígéretek nem váltak valóra. Bár tanultunk olyan dolgokat, amiben látok fantáziát – például az andragógiának (felnőttképzés) hatalmas jövője lesz – mégis, a főiskolával párhuzamosan elkezdtem egy rendezvényszervező iskolát is. Ez a Gála Party Szerviz saját alapítványa (nemsokára OKJ-s képzés lesz), ahol a marketinges üzleti rendezvényszervezést tanulom. Ebben már most hatalmas lehetőségek vannak. Itt kézzelfogható tudást kapunk, persze nagyon nehéz megállni a helyünket ilyen nagy piacon.
Ha most kezdeném a továbbtanulást, biztos, hogy valamilyen vendéglátós irányba mennék, mert úgy érzem, ahhoz van bennem némi tehetség, meg ambíció. Most már arra tenném fel a hangsúlyt, mi az, amiből meg lehet élni. A diploma után egy évig biztos nem tanulok tovább, de utána levelező tagozaton mindenképpen.

Gábor (BGF-KVIK)
Vendéglátóipari Főiskolára járok, azaz a Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karára. Elsőéves vagyok a vendéglátó és szálloda szakon. Lényegében közgazdaságtant tanulok, ilyen végzettséget ad az iskola, de a vendéglátó és a szálloda szakmára. Azért választottam ezt, mert olyan szakmát akartam tanulni, ami izgalmasabb a bölcsész és a gazdasági irányoknál, és amiben sok gyakorlat van. Egyik nyáron dolgoztam egy étteremben, és megtetszett ez a világ. Utánajártam Interneten és személyesen, megbeszéltem a szüleimmel és a közeli barátaimmal. Mindenki bátorított, hogy válasszam ezt az irányt. A jelentkezéskor csak ezt az iskolát jelöltem meg, és fel is vettek. Jól érzem itt magam. Még nagyon az elején vagyok, de eddig nem bántam meg a választást. Arra, hogy beigazolódtak-e az elképzeléseim, majd egy-két év múlva tudok válaszolni. A gimnáziumról főiskolára való átállás először könnyű volt, de a vizsgaidőszak meghozta a nehézségeket. Néha lelkiismeret-furdalásom van, mert nem tudok olyan következetesen bejárni órákra, mint ahogy azt a gimiben elvárták. Maga a főiskolai élet nagyon tetszik. Jóval szabadabb, mint képzeltem. Biztos vagyok benne, hogy az itt szerzett tudással boldogulni fogok, de azt még nem tudom, milyen irányban. Azt hiszem, a főiskola befejezése után továbbtanulok. Lehet, hogy szükség lesz specializálódásra.

Viktor (ELTE-ÁJK)
Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának vagyok másodéves, levelezős hallgatója. A jogi tanulmányaimat megelőző öt évet is itt töltöttem, politológusként diplomáztam. A politológia izgalmas, logikus, de túlzottan elméleti, amolyan „esemény utáni” tudomány. Történik valami a világban, amit több száz éves alapokon nyugvó elméletekre vagy éppen azok cáfolatára építve, utólag magyaráz. A jogban több száz, illetve ezer év tapasztalata, szokása és erkölcse gyűlt össze, rettentően logikus, precíz, cizellált rendszer. A politológiával pedig igen szoros kapcsolatban van, leginkább az alkotmányjog révén. Ez a közös terület, melyet jog szabályoz, a politológia pedig értelmez. Véleményem szerint a jog a politikatudomány bölcselkedő, múltra visszatekintő technikáján túl igen erősen a jövőre koncentrál. A következetesség, a fogalmi pontosság mellett ez az a jellemzője, ami miatt gondolkodás nélkül belevágtam a megismerésébe. A másoddiplomámhoz két okból kifolyólag választottam ezt az iskolát. Az egyik, hogy itt „húztam le” öt évet, így magaménak érzem az épületet, a tanári kart, ja, és persze a büfét is. A másik komoly érv az ELTE mellett, hogy tudomásom szerint még mindig ez a legjobb minőségű képzést nyújtó intézmény. Sok anekdotát ismerek arról, hogy munkavállalás esetén milyen előnyei vannak más felsőoktatási intézményhez képest. A képzés színvonalát megfelelőnek tartom a sok szervezetlenségből adódó hiba ellenére. A sokat hangoztatott túlképzést én is létező nehézségnek látom, már a jogászdiploma sem jelent garanciát hosszútávú, igényes munkára. A jövőbeli bizonytalanságok ellenére mégis úgy gondolom, hogy az egyetem elvégzésével egy olyan kompatibilis tudás birtokába kerülök, mely csak hasznomra válhat.

Judit (KREA) A KREA Művészeti Iskola és Környezetkultúra Intézet egy művészeti magániskola, ahol változatos, a vizualitáshoz szorosan kapcsolódó szakok vannak. Én jelenleg a nyolcféléves tervezőgrafika szakon most fejezem be a harmadikat. A tervezőgrafika (alkalmazott grafika) egy vizuális nyelv, melynek feladata meghatározott tervezési feladatok koncepcionális és vizuális megoldása. Főbb területei: logo- és arculattervezés, kiadványtervezés, csomagolástervezés, reklámtervezés, illusztrációs feladatok megoldása és az utóbbi időben az új média (Internet, CD-Rom) vizuális világának kialakítása. Az első diplomámat a KVIF (ma BGF) idegenforgalmi és szálloda szakán, marketing szakirányból szereztem. Ez általános közgazdasági végzettséget jelent, az idegenforgalomra és a szállodai világra specializálva. Miután elkezdtem dolgozni, rájöttem, hogy ez nem teljesen az én világom. Egyrészt maga a szakma sem azt nyújtotta, amire számítottam – és ezzel nem vagyok egyedül, rengetegen hagyták el a pályát, vagy képezték át magukat –, másrészt a saját képességeimmel és érdeklődési körömmel is sokkal jobban összeegyeztethető ez az új iskola és szakma. Sokáig azért nem választottam művészethez kapcsolódó szakmát, mert hogy abból nem lehet megélni. Vagyis csak keveseknek, a legjobbaknak sikerül. De időközben világossá vált, hogy bármelyik szakmában csak akkor nyújthatsz kiemelkedő teljesítményt, ha szívvel-lélekkel csinálod. Ez valamennyire kapcsolódik az előző tanulmányaimhoz, hiszen a tervezőgrafika és a marketing erősen összetartoznak. Korábban is nézelődtem már hasonló tanfolyamok után, de ennek az újsághirdetését éppen akkor találtam, amikor elhatároztam: „Igen, váltani akarok!” Tudom, ez kicsit misztikusan hangzik, de valóban így történt. Nagyon tetszett, amit a honlapjukon olvastam (www.kreaiskola.hu), és később sem bántam meg a döntésemet, mert a tanáraink mind a szakma élvonalából kerültek ki, és nagyon lelkesek. Főleg egy „hagyományos” főiskolával összehasonlítva nagyon lelkesítő látni, hogy nemcsak tömegtermelésben ontják a végzősöket, hanem valóban ügyüknek érzik, hogy jó szakembereket faragjanak belőlünk. Végül a honlap, a felvételi feladatok és a tantárgyak listája győzött meg. Jól érzem itt magam. Kicsit döcög a szervezés, de ez bőven belefér, hiszen egy kicsi és fiatal iskoláról van szó. Egyébként, ha újra választanom kellene, ezt választanám. Valószínűleg jól tudom majd használni az itt szerzett tudást, de ettől még elválaszt néhány lezárandó félév.

Botos Karolina