Egy miniszteri előterjesztés értelmében az agrárképzésbe 30, a gazdálkodási területre 24, a pedagógusképzésbe 23, a bölcsészszakokra 20, a társadalomtudományi szakokra 19, a jogászképzésre pedig 13 százalékkal kevesebb gólya kerülhet be. Ezzel egyidejűleg a természettudományos szakokra 2,63, a műszaki képzésre 1,08 százalékkal több hallgató nyerhet felvételt, az orvosi képzésben pedig változatlan marad a létszám.

Természetesen a kormány csak az államilag támogatott helyekre felveendők számát tudja befolyásolni, a költségtérítéses képzésre felveendőkét nem. Például idén műszaki szakterületekre ugyanis az idén összesen 11 852 hallgatót vettek föl, míg tavaly 14 085-öt. Ez persze leginkább a hallgatók érdeklődését tükrözi, hiszen államilag támogatott helyre valóban 125-tel többen kerültek be az idén, mint tavaly. A költségtérítéses helyek iránt azonban kisebb volt az érdeklődés.

Hogy ez mennyire és kinek lesz jó vagy kinek sem? Egyáltalán mi valósul meg belőle? Ez a jövő titka. De gondoljunk bele kicsit: mi a jobb 18 éves fejjel esetleg módosítani eredeti terveinken és esetleg másik szakmát választani, vagy 3-5 évet elvégezni az áhított szakon, esetleg 21/25 éves korra szerezni egy diplomát, amivel később diplomás munkanélküli lesz, talán kényszerűségből egy gyárba elmegy dolgozni 3 műszakba, vagy titkárnak/titkárnőnek… és az állásinterjúk során sorozatba azzal az indokkal utasítják el, hogy túlképzett.